Minden azzal kezdődött, hogy egy nap azt mondtam Zolinak: terhes vagyok. Na jó, ennél azért jöhetünk közelebb is az időben. :) Amióta baba van, Zoli beszerzett még egy állást, hogy anyagilag be legyünk biztosítva. A plusz egy munkahely plusz 2 tonna könyv- és papírhalommal járt, ami a böhöm nagy közös íróasztalunkra került, és így kiderült, hogy nem férünk már meg ketten egy íróasztalnál.

Elkezdtem olx-en keresni valami használt vackot, ami lehetne a saját íróasztalom, mivel amit boltban megvasarolható áron (így is drágán) lehet kapni, semmi nem tetszik. A bútorlapos dolgok a legkevésbé sem, a tömör fenyők nagyon drágák, és ennek ellenére cseppet sem stílusosak, na nem is folytatom, az új íróasztalt már szeretnénk vinni majd az új házba, így jól át kellett gondolni, mit szeretnénk.  A retro bonanza bútorcsalád íróasztala nekem mindig is nagyon tetszett, csak a színe nem. Sötétbarna, böhöm jószág.

Körbenéztem, Szegeden olx-en, ki árul bonanzát, megvettük a legolcsóbbat (3500 Ft), hogy majd pikk-pakk felújítjuk magunknak. Zoli elment érte a suzukival. Tudod, ha suzukid van, mindenki kacag, amikor valamit bele akarsz pakolni, aztán jön az állak pottyanása, elfehéredés: "Nem hiszem el, hogy belefért a csomagtartóba..."

Szóval Zoli hazahozta az asztalt, kivették a szomszéd segítségével, és akkor mi fehéredtünk el: "Ez egy rozoga szakadt szemét, legfeljebb tűzifának való." A szomszéd tegnap meg is jegyezte, mikor látta az elkészült asztalt, nem hitte, hogy meg lehet menteni. Mutatom, így nézett ki, még a kötelező félig tépett matrica is megtalálható rajta:

Zoli fogta az excenter csiszolóját meg a delta csiszolóját, és röpke 2 óra múltán így nézett ki az asztallap:

További napok, és csiszolások után végre javítható állapotba került a fa:

A fa sérüléseinek javítása mestertapaszolással, utana kis csiszolás:

Első adag alapozó festés, a feladatok megosztásában ezt magamnak stoppoltam. Basszus, ez kemény munka, komolyan... Hozzá vagyok szokva, hogy egy 10 kg-os kölköt hónom alá csapva teregetek, vagy simán felkapom fél kézzel, miközben a másik kezemmel postásmarcangolástól tartom vissza a kutyát, de ez...ez kemény munka:

Második adag alapozás, amikor még mindig nem fogtam fel, hogy ha guggolva festek a fejem fölött, és onnan haladok lefele, a hajam tiszta festékes lesz a nagy munkában:

Fedőfestés 1, amikor rajöttem, milyen kemény meló lehetett Zolinak egyedül glettelnie és kifestenie a lakást (kívülről olyan könnyűnek tűnik, elvégre csak tologatni kell a hengert a falon...):

Fedőfestés 2, amikor még mindig rejtély volt előttem, hogy lehet festékes a kezem, ha kesztyűben festek, és amikor már tudtam, hogy amint felkenek egy csíkot az asztalra, azonnal érkezik egy bogárraj, ami beleragad, és a garázs tetejéről is potyogni kezdenek mindenfélék. Ilyen a kültéri festegetés.

A kis bigyókat, fiók frontokat és a redőnyös ajtókat ezüst színűre fújtuk:

A fióknyitó gombok csiszolás után (ezeket semmiképp se akartuk újra cserélni, azért hogy megmaradjon az ezüst-fehér színek mellett is az ódonabb jellege az asztalnak, meg hát nagyon tetszettek is nekünk):

Részben egyben:

Minden egyben, lakkozás után a nappalinkban, csak 1 hónap munka volt vele. :P Totál megérte, imádom.

És honnan szereztem mellé a loft stílusú állólámpám? Arról ITT olvashattok. :)