2015 februárja van, épp a közepe, házlázban égünk, most már Zoli is, én már lakberendezési lázban is, bújom az amatőr és a profi lakber. oldalakat, újságokat, próbálok mindenféle praktikákat, ötleteket ellesni, és főleg kitalálni, milyen is lesz majd a mi stílusunk A Házban (mint A Hét c. lap, így: A Ház).

Sok minden tetszik, szinte azt is mondhatnám, hogy minden tetszik, de a legfontosabb, amit megtanultam ez alatt a 2-3 hónap alatt, amíg bőszen nézegettük a következő október végére kezünkbe kerülő összeghez passzoló házakat, hogy mindent alaposan, jó alaposan ki kell találni előre. Mindent. Ha az ember lefesteti a falakat, majd idő közben vesz egy ülőgarnitúrát, előtte ötletszerűen feltesz egy képet a falra csak úgy valamerre, egy vázát a szekrény sarkára, közben világít az örökölt mennyezeti lámpa, abból nem sül ki sok jó. Otthonos attól lehet a ház, de stílusos nem. A mostani lakásunkkal ez a baj, ötletszerű, nem funkcionális, otthonos, túlzsúfolt, szín- és stíluskavalkád van, amit sajna nem lehet eklektikus berendezésnek nevezni.

1. Szóval mindent alaposan, jó alaposan ki kell találni előre.

NEM BESZEREZNI egy kanapét, ami tetszik, meg egy komódot, ami tetszik, venni egy szupi falikart meg egy irtó király zsúrkocsit, és leárazott 900 Ft/csomag levendulaillatú gyertyacsomagot, hanem kitalálni az ürességtől kongó szobában/konyhában/étkezőben ácsorogva, hogy milyen bútrokora lesz szükség, milyen színt kap a fal, ahhoz mi illik formában, színben és hangulatban majd a bútorokban, és milyen lesz a világítás, milyen függeszték/falikar/spot/csillár/állólámpa stb. lesz majd a látszólagos kiegészítő. Azért látszólagos, mert valójában a lámpatest az egyik főszereplője minden térnek, ha az olcsó, műanyag kacat, jellegtelen, bóvli, akkor berendezheted az egész házadat az ikeából meg a vivre-ről, tönkre vágja az egészet az a fránya lámpa.

((Ezt még folytatom, csak lassan ébresztenem kell a délutáni alvását töltő bébit, én meg ájuldozom a fél üveg gesztenyelekvártól, amit megettem.))

 2. Akkor külön kiemelve: a világítást jó alaposan megtervezni, nem csak úgy mellékesen venni valamit, ami akciós a praktikerben,mert az ilyen:

Amire pedig mi vágyunk, az valami ilyen, látványos, vagány, oda vonzza a szemet, és minden vendéget megesz a sárga irigység, hogy neked mid van, nekik meg a szőlőindás, leveles kovácsoltvasas, vagy műanyag repülőcsészealj:

(ezernyi jó ötlet még, ahonnan ez jött: Kicsi Ház)

Fogalmam sincs, hogy lehet ezt pénztárcával bírni, valószínűleg, minden karácsonyra és születésnapra egy mennyezeti lámpát kell ajándékba kérni a párunktól és a szülőktől, hogy a reálisan gondolkodó férfiagy ne tiltakozzon végletesen a gyönyörű ámde irreálisan drága dizájnelemek ellen.